A webáruház cookie-kat használ annak érdekében, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. A weboldalunkon való tovább böngészéssel elfogadod a cookie-k használatát. Elfogadom
Termékek Menü
0
0
INGYENES KISZÁLLÍTÁS 12e Ft FELETT
Itt jársz: > >

5 szülői tévhit, mielőtt játékot vásárlunk a gyerekünknek

Helló! Ádám vagyok, a Reflexshop játékmestere. A boltban sok vásárlóval van szerencsém napi szinten találkozni. Imádok velük beszélgetni, mert igazán csak akkor tudok nekik megfelelő terméket ajánlani, ha módomban áll kicsit megismerni őket. A beszélgetések alatt szembesültem pár vásárlói klasszikus tévhittel, amiket most neked is szeretnék bemutatni.

1. A kor meghatározó szentsége

Főleg társasjátékoknál, az emberek hajlamosak szentírásként kezelni, a rájuk feltüntetett kormeghatározást. De vajon a játékok alkotói ezeket hogyan határozzák meg? Egyrészt, országonként vannak eltérések. Annak függvényében, hogy hol, hány éves kortól tanítanak olvasni, mennyire komplex az óvodai „oktatás”, egyáltalán kötelező-e az iskola előtti képzés, stb. Tudom ettől nem lettünk szülőként előrébb, de már érezhetjük, hogy csak ez alapján már lehet, egy-két év kilengés a megjelölt és a valós játékos korosztály között. Másrészt, még igazából három paraméter van, ami a játék minimális kor-szükséglet meghatározásában kelleni fog: kell e benne olvasni, milyen a játék történeti és grafikai témája, és mennyire komplex a játék szabályrendszere. Ebből az első két paramétert gyerekünknél be tudjuk lőni, már annyival, hogy ránézünk a doboz hátuljára, és elolvassuk, a rajta található információkat és kicsit tüzetesebben megnézzük a képeket. És az utolsó, a komplexitás az, amire – ha nem ismerjük a játékot - célszerű a boltban rákérdezni, és ami valójában ténylegesen meghatározza, hogy egy gyerek képes lesz e vele játszani, vagy sem.

2. „Csak a sarokba lesz dobva” félelem.

Sok szülő nem tudja, hogy mit vegyen, mert attól fél, hogy a gyereke alig pár percet, legfeljebb egy-két órát fog foglalkozni a játékkal, és utána be fogja dobni a sarokba a többi közé. Ez amellett, hogy pénzkidobásnak tűnik, egy kellemetlen tüske is a papa-mama szemében, mert olyan érzésük lehet, hogy nem sikerült eltalálni a saját gyereküknek az álmait. Ne keseredjetek mégsem el. Itt a hiba nagyon sokszor egy más okra vezethető vissza. A játék önmagában kevés, a gyereket játszatni kell! A világ legjobb játékát – már ha lenne ilyen – is leteheted a gyereked elé. De neki nincs meg ugyanaz a tapasztalata, mint neked. Nem fog vele annyit játszani. Fogalma sincs, hogy ez a játék miért jobb, miben másabb, mint a többi. Annyit érez belőle, hogy ez egy játék és kész, aminek a sarokban a helye, ha majd pont az kell elő is fogja venni. Ha ezt el szeretnéd kerülni vedd a fáradtságot és mutasd meg neki, hogy ez a játék mennyire zseniális! Játssz vele! Egyrészt ez egy olyan fontos családi élmény, amit mindkettőtök számára fontos átélni, másrészt magadnak is segítesz, mert lássuk be, fellélegezhet a tárca, ha a gyereknek már nem is kell másik játék. :) 

3. Az én gyerekem a legokosabb/legügyesebb a világon!

No igen. Érthető vélemény, de sajnos néha a realitások talaján kell maradjuk, ott meg bizony pontosan tudjuk, hogy ez egy picit túlzás. Bár fontos, hogy a gyerekünk elé folyamatos általa elérhető célokat tűzzünk ki, hisz kell neki a sikerélmény, meg a fejlődés is. De ne kezeljük csodagyerekként. Lehet, hogy korához képest igen művelt a gyerek, sok könyvet lapozgat, szereti a tudományos játékokat, hasonlók. De ha nem szeret társaságban beszélni, vagy az elemző készsége még nem az igazi, akkor ne adjunk neki Tabut. Vagy, ha nem szeret öt percnél tovább egy helyben ülni, akkor bár lehet, hogy okos és találékony, de nem feltétlenül a legjobb ötlet egy lassabb taktikai játékot adni neki. Amellett, hogy nem fogják ezeket élvezni, egy negatív tapasztalat konkrétan árthat is a kis lelküknek! A legegyszerűbb módja annak, hogy eldöntsem, vajon, amit kinéztem jó lesz e neki, hogy egy hasonlót elkezdek vele játszani. A fenti példa alapján, ha én egy Tabut szeretnék, akkor elkezdem beszéltetni, kitalálósat játszani vele, és ezt akár a metrón, kocsiban, otthon a boltban is tudjátok minden anyagi befektetés nélkül tesztelni.

4. Hát ebben meg mi a jó?

Nem az a feladat a választott játéknál, hogy neked tetsszen. Egyáltalán nem biztos, hogy te érteni fogod, hogy a gyereked mit eszik, egy számodra jellegtelen és unalmasnak tűnő, ne adj isten értelmetlen játékon. Ő még teljesen más világban él, és jól is teszi, hiszen ő nem egy kis méretű felnőtt, hanem egy gyerek. Saját világa, saját csodái vannak, add meg neki a csodáit. Klasszikus sztereotípia, hogy vannak az „apuka megveszi a kisfi-(mag)-ának” típusú játékok, amivel egyértelmű, hogy a gyerek nem tud játszani, nem tudja élvezni, de „te is úgy örülnél neki” ezért megveszed. Remélem nem kell túlragozni, hogy ez miért probléma? Megértem, hogy változott a világ, és vannak olyan újdonságok, amik neked, mint szülőnek nagyon tetszenek. Elárulok egy titkot! Jogodban áll néha kifejezetten magadnak is ajándékot venni. ;)

5. Nem tudom mit akarok

Sokkal többször fordul elő ez a hiba, mint hinnétek. Nem azzal van a baj, hogy ha valaki bejön és két-három játék közt vacillál. A probléma azzal van, akinek egészen konkrétan megközelítő fogalma sincs arról, hogy mit is szeretne. Egyrészt, egy erősebb impulzus miatt esetleg lehet, hogy valami olyan játékot veszel meg, amire valójában semmi szükséged, másrészt, bizalmatlanul fogsz belépni a boltba, és a tökéleteset is sokkal nehezebben fogod észrevenni. Ha ebbe az állapotba kerülnél, szimplán pár egyszerű kérdést válaszolj meg magadnak.

  • Milyen korosztálynak?
  • Kültéri vagy beltéri játékot keresel?
  • Ügyességi, logikai, gyorsasági vagy szerencse alapú játékot keresel?
  • Mi legyen a minimum játékosszám, illetve egyszerre legfeljebb hányan várható, hogy játszanak vele?
  • Milyen különleges elvárásaim vannak? (fejlesztő, gyors, hosszú, kompetitív, kooperatív stb.)
  • Mennyit szánok rá?

Ha ezeket el tudod mondani nálunk a boltban, akkor utána már könnyedén fogunk tudni akár több megfelelő játékot is ajánlani.

Tartalomhoz tartozó címkék: blog