A játék mindenkiből kihozza a felfedezni vágyó, szárnyaló fantáziájú gyermeket. Íme öt valóban hasznos tipp, hogyan játszunk felnőttként a gyermekünkkel.
1.) Élvezzük mi is a játékot, legyen a játék olyan tevékenység, amiben mind a szülő, mind a gyermek örömét leli. Ne féljünk a bennünk rejlő gyereket előhozni énünkből, vonódjunk be aktívan mi is a játékba!
2.) Szárnyaljon a fantáziánk! Legyen szó akár szerepjátékról, amiben a főhőst játssza gyermekünk, vagy egy társasjátékról, fontos, hogy jól bele tudjuk magunkat mi is élni. Semmi sem képes úgy beindítani ugyanis az agyat, mint a játék.
3.) Minden játék fejleszt, alakít. Érdemes elkerülni az olyan „fejlesztő” játékokat, amiket mi akarunk rákényszeríteni a gyerekre. Amit nem szívesen csinál, az számára nem játék. A közös játékban a közös élmény a lényeg számára, ez formálja a személyiségét, erősíti az önbizalmát.
4.) Biztosan szeretnénk, ha valamit szebben, jobban, alaposabban vagy figyelmesebben készítene el a gyerek, de még a ki nem mondott elvárások is elveszik a játék lényegét, sőt sértődéshez, vagy a játék abbahagyásához vezethetnek. Bátorítsuk, biztassuk, dicsérjük ötletességét, kreativitását inkább, ha valamit alkot.
5.) Engedjük gyakran, hogy a gyerek irányítson. Alkothassa meg a saját szabályait és viseljük el, hogy ezek gyakran változnak, leginkább a kisebb, óvodás korú gyerekeknél. Találhassa ki a történetet és folytassa azt, ne befolyásoljuk a játék menetét. A mi feladatunk, hogy partnerek legyünk a gyerek számára, kövessük az általa megtervezett játékot, tegyük, amit kér tőlünk, vállaljuk el a ránk rótt szerepeket.
Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk,
azért öregszünk meg, mert elfelejtünk játszani.
George Bernard Shaw
