Gyerekkoromban viszonylag sokat társasoztunk, de csak a klasszikusokat ismertük: a legnagyobb kedvenc a Ki nevet a végén? volt, ami mindig előkerült a nagy, legalább 100 az 1-ben társasjátékos dobozgyűjteményből. Sokat koptattuk A mesék titkát, aztán ahogy nőttünk, cseperedtünk, jöttek a kötelező darabok, az Uno, a Gazdálkodj okosan!, az Activity.
Aztán egyszer csak becsöppentem egy új világba, és megtudtam, hogy léteznek olyanok, hogy modern társasjátékok. Érdekelt ez a világ, voltak játékok, amik egész jól hangzottak, de azért ez még kevés volt ahhoz, hogy belefogjak (hiszen azért csak benne van a nevében, hogy társas, úgyhogy én talán egymagamban kevés leszek hozzá). De eljött a fordulópont: hírt kaptam egy, A Mars terraformálása című társasjátékról, illetve egész pontosan arról, hogy ez a játék hamarosan meg fog jelenni magyarul (volt ez röpke 3 évvel a cikk írása előtt). Ez azért volt ekkora csavar a sztoriban, mert a párom imádja az űrt, és a számítógépes stratégiai játékokat is szerette, úgyhogy tudtam, hogyha van olyan társasjáték, ami tetszeni fog neki, az ez lesz. Be is szereztük.
MEGJEGYZÉS: A hozzáértők itt valószínűleg hangosan felszisszennek – nem egy kezdőknek való játék, mondhatják. Ez a cikk viszont most arról fog szólni, hogy őket kinevetjük közösen, én pedig elmesélem neked, hogy miért lesz neked JÓ A Mars terraformálása, ha te is akarod. Hiszem, hogy hogyha tanácstalan vagy egy társasjátékot (esetleg éppen A Mars terraformálását) illetően, hogy bele merj e fogni vagy sem, egy dolgot kell mérlegelned: a saját elszántságodat. Hogyha érdekel egy játék, akkor meg fogod tudni érteni. Ha viszont ellenszenvvel indulsz neki egy társasjátéknak (mint a felnőttek közül sajnos még mindig túl sokan), akkor a legegyszerűbb játékok is gondot fognak okozni. Most pedig vizsgáljuk meg ezt a tézist az első modern társasjátékom, A Mars terraformálása meghódítása esetén keresztül.

Életkor:
12+
Játékosszám:
1-5
Játékidő:
120 perc
Kategória:
Stratégiai
A Mars terraformálása egy stratégiai társasjáték, ami robbanásszerűen tört be a modern társasjátékok világába és a magyar piacra is, nem is teljesen véletlenül. Elég csak megnéznünk az itthoni sajtóban megjelent cikkeket róla:
„Amennyire bonyolult és tudományos, annyira szórakoztató társasjáték A Mars terraformálása” - Qubit
„Tizenhat testvér, egy családi vállalkozás, egy játék és a világsiker” - index
A játék története szerint gigavállalatokként a Mars terraformálásának grandiózus projektjébe vágtuk a fejszénket. Szép, magasztos cél ez, de természetesen azon túl, hogy a közjót segítjük, nem hiába vállalatokként szerepelünk a játékban – a fő célunk az, hogy a terraformálási folyamatokból a lehető legtöbbet profitáljunk. A jelenleg a világ 3. legjobb játékaként számon tartott* játék 12 éves kortól ajánlja magát 1-5 játékos részére, és 120 perc játékidőt jósol.
*A világ legnagyobb társasjátékos fóruma, a BoardGameGeek aktuális értékelései szerint.
Azt azért be kell vallanom, hogy az első találkozás nem volt fáklyás menet. A vékonyka, alig TIZENHAT oldalas szabálykönyv feladta a leckét (de ha olyan vagy, mint én, aki nem igazán tudja csak a szöveg alapján feldolgozni a 16 oldalnyi információt, akkor ajánlom sok szeretettel a d3meeples erre a célra fergetegesen fantasztikus videóját). 2 óra megpróbáltatás után már neki is tudtunk látni a játéknak.
Ez így elsőre elég ijesztő lehet, de valójában ez egy egyszeri időbefektetés, amíg megismered a játékot. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a játék felfoghatatlanul nehéz, inkább azt, hogy szerteágazó, és meg kell ismerni a logikáját, rendszerét, felépítését. A Mars terraformálásánál pedig talán nem is lehetne jobb példa arra, hogy a hosszú szabály nem a nehézséget, hanem az összetettséget bizonyítja. Az akciók nagyon egyszerűek és egyértelműek (végrehajtasz egy, a táblán látható akciót, kijátszol egy kártyát a kezedből, használod egy kártyád képességét vagy erőforrást váltasz be, hogy növeld a hőmérsékletet, vagy növényekkel terítsd be a Mars egy szegletét – egyszerű, mint az egyszeregy!).
Az első játékot négyen toltuk le, természetesen mind a négyen kezdők a modern társasok világában, és természetesen nekem kellett megküzdenem a szabály megértésével, utána pedig még jobban küzdenem a többiek figyelmének fenntartásáért szabálymagyarázás közben. Utána viszont sínen volt a dolog, néhány kérdéses pont kivételével flottul pörgött a játék. Az első játszmánk nagyjából 2,5-3 óra hosszú volt, de abszolút nem éreztük meg, még a +2 szabálymagyarázás ellenére sem, sőt! Legszívesebben már a frissen megszerzett tudásunkkal és kezdőleges stratégiánkkal újra nekifogtunk volna. Tényleg lenyűgöző volt, hogy mennyire tudományosan megalapozott a játék. Úgy éreztük, mintha minimum a NASA-nál dolgozhatnánk egy játék után, de ez a fajta információ mégsem terhelte meg az agyunkat. A döntő az volt, ahogy azt korábban is írtam, hogy ki mennyire tudott gépezetet faragni a rendelkezésre álló kártyáiból és erőforrásaiból (pl.: volt, aki kártyák segítségével az egekig felhúzta a hő-termelését, és körönként akár több fokkal is tudta növelni a hőmérsékletet, így bebiztosítva a helyét a legnagyobb cégek között).
Azóta számtalanszor hódítottuk meg a Marsot, és számtalan embert vezettem be a terraformálás izgalmas világába (és nem kellett hozzá két óra :D), és sok-sok nehezebb és könnyebb játékot ismertem meg. Az alaptézist viszont még egy játék sem (egyet leszámítva, de ez maradjon az én kis titkom) döntötte meg: akármelyik játékot meg tudod érteni - ha akarod.
Bízom benne, hogy segíteni tudtam! Ha kérdésed van a játékkal, a játékélménnyel kapcsolatban, vagy csak szeretnél visszajelzést adni a cikket illetően, várom szeretettel kommentben!
Jó játékot kívánok!