„Meghalt a király, s nincs néki sarja, a többi család viszont a trónt akarja.”
Az Oriflamme egy tervezéssel és hátba szúrásokkal átszőtt, nem mellékesen kétszeresen díjnyertes, könnyen tanulható, ám rendkívül változatos kártyajáték. Eredetileg 3-5 fővel játszható, ám utólagosan készült hozzá egy 2 fős változat is, amit ide kattintva értek el. A játék ideje kellemesen rövid, 20-30 perc alatt el tudjuk dönteni az örökösödés kérdését, így szinte már addiktívvá is válhat, hisz mindig lesz egy alul maradt család, aki bosszút forralva revansot követel.
Érdekel a 2 fős játékszabályzatAz előkészületek pikk-pakk megvannak. Minden nemes magához veszi a családjához tartozó 10 lapos paklit, véletlenszerűen eldob közülük 3 lapot, a közös készletből elvesznek 1-1 befolyás-jelzőt és végül a kezdőjátékos eldönti, melyik irányba mutasson a lobogót tartó lándzsa. Ennek a kártyák végrehajtása miatt lesz fontossága. A játékban 2 fázis ismétlődik 6 fordulón át, (így egy gyors fejszámolást követően megtudjuk, hogy a 10 kártyánk közül a játszma során 7 fog a rendelkezésünkre állni, s ezek közül 6-ot használunk fel összesen) a kijátszás és a végrehajtás.
A kijátszás során a nemesek kiválasztanak egyet a még elérhető lapjaik közül és azt az akciósorba helyezik. A kezdőjátékos az első fordulóban csak középre teszi a lapját, mindenki más eldöntheti, hogy a sor elejére, vagy a végére tárazza azt be. A második körtől kezdve, akinek még maradt lapja a sorban, dönthet úgy, hogy az új lapját egy már korábbi kártyájára játssza ki, ezzel kártyahalmot hozva létre, ennek a végrehajtáskor lesz jelentősége.
A végrehajtás fázisban a nemesek a lándzsa hegye felé haladva eldönthetik minden lapjukról, hogy felfedik, vagy tartogatják még azt. Ha felfedik, azonnal, és kötelezően használniuk kell a kártya képességét, akkor is, ha ezzel saját maguknak tesznek keresztbe, és ez igaz a későbbi fordulókra is. Tartogatás esetén a lap képpel lefelé marad az akciósorban és egy befolyás-jelölő kerül rá, ami az esetleges későbbi aktiválás során begyűjthető róla. Bár eddig nem hangzott el, de gondolom egyértelmű, hogy a legtöbb befolyás összeharácsolása a cél.
A kártyahalmok pedig annyiban különlegesek, hogy mindig csak a felső lappal lehet interakcióba lépni róluk, így pl. sem katona, sem íjász sem merénylet nem árthat a lejjebb lévő kártyáknak, ha pedig egy nemes úgy döntene, hogy felfedi egy kártyahalmának a felső lapját, folytatja az aktiválást az alatta lévő lapokkal is, így akár láncreakciókat is életbe léptethet ily módon.
És mondhatnám, hogy lényegében kész, ennyi is a játék, de mivel itt mindenki értetlenül nézne, hogy akkor mi értelme a cikknek, így kicsit vegyük át magukat a lapokat is. A játéknak ugyanis ez adja az izgalmát, az intrikus hangulatát, a tervezést és cselszövés, hogy az egyes kártyáikat a nemesek hová helyezik az akciósorba, mennyire sikeresen tudnak blöffölni, illetve kikövetkeztetni egymás bevetett trükkjeit. A kártyáknak 2 kategóriája van: karakterek és intrikák. Előbbiek felfedésük és használatuk után is az akciósorban maradnak a következő körökre, utóbbiak viszont csak egyszeri alkalommal bevethető, aljas praktikák.
Álcamester: a legsokoldalúbb, de emiatt akár a leggyengébb karakter is lehet. Ő lemásolja egy szomszédos, már felfedett karakter képességét, akkor is, ha az rivális családból származik. Éppen emiatt, ha nincs mellette másik karakter, teljesen hasztalan.
Fejedelem: a család vezére, aki maga köré gyűjti véreit, így az alap 1 befolyáson felül, amit mindig szerezhet, minden mellette lévő családkártya, akár felfedett, akár nem, után további 1-1 befolyást hoz.
Merénylet: képes kiszedni az akciósorból bármilyen lapot, legyen felfedve vagy sem (kivétel a kártyahalmok alsóbb lapjai ugye), és még 1 befolyást is gyűjt.
Királyi dekrétum: ugyan befolyást nem termel, ám alaposan fel tudja kavarni az állóvizet, ugyanis ezzel a kártyával egy másik lapot, akár kártyahalom tetejéről is, át lehet helyezni a sorban valahová máshová, csupán kártyahalmot nem lehet alkotni vagy növelni vele.
Csapda: az egyik legaljasabb lap, ha jól van használva. A felfedése értéktelen, még a rá gyűlt befolyásokat sem lehet megkapni érte, csupán 1-et, ha viszont nem a nemes fedi fel, hanem egy riválisa iktatja ki, rögtön 4 befolyást ér, ráadásul ha egy karakter végzett vele, nem merénylet, még a karaktert is magával viszi a sírba.
Összeesküvés: az egyik legkomplexebb kártya, amit ha jól használ a nemes, felfedéskor a rá gyűlt befolyás kétszeresét zsebelheti be.
Ezek tehát az Oriflamme alapjai. Feltételezem, mostanra már azért a felismerés szikrája többetekben felgyulladt, és elkezdtétek megérteni, miért is érdemelte ki 2020-ban mind a As d’Or-t, mind az UK Games Expo legjobb stratégiai kártyajátéka díjait. Egy jól elhelyezett katona itt, egy meglepetésből felfedett merénylet ott, egy cselesen elrejtett összeesküvés amott, és hirtelen a legepikusabb, intrikus filmeket, sorozatokat megszégyenítő ármánykodás közepette találjuk magunkat. A játszma végeztével pedig garantált, hogy az egyik elbukott nemesi ház úgy is revansot akar majd venni a trónra került családon, így visszavágót követelve az ármánykodás újra kezdetét veheti. És miért is ne venné, hiszen 1 órába legalább 2, de akár 3 aljasodás és cselszövés is beleférhet.
