A Tiny Towns egy könnyed, családias társasjáték. Történetünk, bár olyan csöpp, mint egy egér marka, ott kezdődik, hogy az erdei, apró állatok gyűlést tartanak, melyben konszenzusra jutnak: nincs mese, ha túl akarnak élni, várost kell építeniük! No igen ám, csak nem tudják eldönteni, ki legyen eme városka vezetője, ezért versenyt hirdetnek (hiszen mi sem logikusabb baj esetén, mint összefogás helyett még jobban széthúzni), mi szerint aki a legjobb várost építi, az lesz a polgármester. Nos, ennyi a játék bevezetője, és egyben célkitűzése, innentől kezdődhet maga a játék!
Játékosszám
1-6
Játékidő
45 perc
Ajánlott kor
10+
Kicsi a borz, de… jó építész vajon?
A Tiny Towns egy viszonylag elég rövid előkészületi idő után kezdetét is veheti. Először is minden játékos magához vesz egy 4x4-es táblát, ezen fognak építkezni, valamint véletlenszerűen minden épülettípus paklijából 1-1 lapot felcsapnak középre. Ezeken a kártyákon látható, hogy milyen tetriszalakzatban kell majd és milyen nyersanyagokat lehelyezni a játék során egy-egy épület megépítéséhez, illetve azon épületek a játék végén hogyan fognak pontokat érni. Van pár játékvariáció is, amik egy kissé még jobban meg tudják fűszerezni a játékot, ilyenek például az emlékművek (egyéni épületek, sajátos képességgel vagy pontozással, amiből mindenki összesen csak egyet építhet meg, és mindenkinek más fajta van), vagy a nyersanyagokat jelző pakli, de ezek használata opcionális.
A játék menete végtelenül egyszerű: az aktív játékos, akinél a főépítész kalapácsa van, megnevez a játék nyersanyagai közül egyet, majd szimultán mindenki kézbe veszi azt a fajta elemet a közös készletből, végül rövid tanakodás után lehelyezi azt a városlapkája egy pontjára (fontos a tervezés, mert a lerakott nyersanyagokat nem lehet később áthelyezni, csak elvenni építkezéshez). Amint ezzel mindenki elkészült, bárki bejelentheti, hogy tud vagy akar építkezni, ilyenkor az adott épület nyersanyagait felveszi a városlapkájáról, majd az így megüresedett helyek egyikére lerak egy épületjelző faelemet. A kalapács ezután tovább vándorol a következő játékoshoz, és következik az új kör.
Amint egy játékos minden mezője megtelt a városlapkáján, és nem tud, vagy nem akar már tovább építkezni, számára a játék véget ért, a többiek ettől még folytathatják az építkezést. Maga a játék addig tart, amíg az utolsó játékos is be nem fejezte a városát. Előfordulhat ugyan, hogy a játékosok nem egyszerre fejezik be a játékot, de a Monopoly effektustól szerencsére nem kell tartani, általában 1-2 kör különbség szokott csak előfordulni, úgyhogy nem kell elmenni Barátok köztet főzni és kávét nézni, ha esetleg a mi városunk készül el elsőnek.
Maga a játék egyébként nagy vonalakban ennyi is lenne. Ha szakszavakkal szeretnénk dobálózni, olyanokat mondhatnánk rá, hogy absztrakt stratégia, meg mintázatépítős (pattern building) és terület elfedős (grid coverage)… vagy, mondhatjuk rá azt is, hogy könnyen tanulható, mégis rendkívül változatos, könnyed családi – stratégiai játék. És ami a legjobb benne, hogy akár 6 fővel is játszható, és szűk 1 órába belefér, kipakolással és pontszámítással együtt (azért azt ne feledjük, hogy az első, tanuló játék sosem lesz mérvadó, az mindig hosszabb!). A komponensek elragadó bájossága már csak hab a tortán, ahogy minden épülettípusnak saját fából faragott és festett eleme van. És mivel a játék szabálya a 10 oldalt sem éri el (tapasztalatból mondhatjuk, illusztrációk nélkül tán 2 oldal sincs az egész, játékvariánsokkal együtt max 3), így bőven tudjuk olyan gyerkőcökkel is játszani, akiknek a kora már eléri a szabály oldalszámát.
Ami zseniálissá teszi, az tényleg a könnyen érthető, egyszerű szabály, ami mégis képes olyan kombinációs mélységeket adni a játéknak, amik kellemesen megmozgatják az agyunk tekervényeit, anélkül, hogy rövidzárlatot okoznának benne. És teszi mindezt egy szűk óra keretein belül! Ráadásul a játék épülettípusai között rengeteg fajta szerepel, ezáltal tud annyira változatos lenni, hogy újra és újra keverjünk az épületek kártyáin, és minden parti más stratégiát igényeljen. De ha akarunk, játszhatunk a nyersanyagok paklijával is, ebben az esetben pedig nem a játékosok döntik el maguknak és egymásnak, hogy miből építkeznek a körben, hanem bizony a vak szerencsére bízzák magukat, így még jobban kiderül, ki tud alkalmazkodni és rugalmasan gondolkodni.
Reméljük sikerült bepillantást adjunk a játék hangulatába, és meghoztuk a kedvetek hozzá, mert 2020-ban ezt a játékot is elhozzuk nektek, hogy ti is segítsétek az erdei kisállatoknak felépíteni a maguk civilizációját!
