Beláthatod, tényleg elfelejtünk játszani. Egy amerikai felmérés szerint az új évezredben a gyerekek heti 8 órával is kevesebbet játszanak, mint évtizedekkel korábban azonos korú társaik. Ahogy növekszünk, már csak egyéb elfoglaltságaink okán is egyre kevesebbet játszunk. A figyelmünket a játékok világa helyett átveszi az iskola, a tanulás, a munka.
Vagy benned maradt volna még némi játékosság? Most eláruljuk, hogyan tüntetheted el ezt, és maradhatsz komoly felnőtt.
(De jól sejted, csak játékból mondunk ilyet neked. Nézz csak körül, le sem tudnánk tagadni, hogy a játék az életünk milyen meghatározó, ha nem a legfontosabb része.)
-
Nehogy meglásd a mesét körülötted
Az olyan hétköznapi tárgyak szürke külseje mögött, mint egy teáskanna, láda vagy a hurkapálcika, csodás történetek rejlenek. Nem véletlenül írt róluk Andersen egy-egy halhatatlan mesét. De ugyanez a mágikus varázslat él azokban a mesékben, melyek kedves szereplője egy órarugó, körömvágó olló, pumpa vagy radír, mint Csukás István Pom Pom meséiben. A népmesék hőseinek jellegzetes eszközei is mágikus erővel bírhatnak, a varázspálcától és csodalámpától kezdve a hétmérföldes csizmáig. A mese minden percben az orrod előtt van, rajtad áll, mihez kezdesz vele.
Ha tehát el akarod veszíteni a játékosságod, akkor ne is törd a fejed azon, hogy milyen titkokat rejthetnek a közvetlen környezeted tárgyai. Azt meg se próbáld, hogy gyermekeddel együtt találjátok ki mondjuk az öreg ruhásszekrényetek történetét. Vagy közösen rájönni, hogy miről is beszélgethetnek olyan jóízűen az egymás mellett száradó zoknik.
-
Azonnal állj le, ha mondókázni, ugrálni, rajzolgatni támad kedved
Amíg kicsik vagyunk, mindenhez mondókáznak nekünk. Minden élethelyzetre van egy kedves, dallamos, ritmikus versikénk. Nem csak hintázunk, hanem hinta-palintázunk. Nem csak összedörgöljük orrunkat, hanem gyere, piszét mondunk és összeveszünk. A török basa sem rajzolódik meg magától, ha csak nem kezdjük azzal, hogy pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske.
Mi történik veled, amikor arra támad kedved, hogy ugrándozva lépdelj az utcán? Amikor legszívesebben rajzolgatnál egy értekezleten vagy telefonálás közben? A benned lévő gyerek próbál kitörni épp. De nehogy utat engedj neki!
-
Süss, főzz, tálalj továbbra is unalmasan
Minden gyerek tudja, hogy az étellel igenis jót lehet játszani. Na jó, talán nem épp a terített asztalnál, de a szülővel közös főzőcskézés, sütés közben mindenképp. Miért is ne lehetne a banánból a gyümölcsemberke mosolyra forduló szája a tányéron? Miért ne lehetne vidám állatformákat gyúrni a készülő sütemény tésztájából?
Ha szerinted játékosságnak nincs helye életetek egyik legfontosabb színterén, a konyhában, akkor persze nehogy megengedj ilyesmit gyermekednek. Azt már nem is merjük javasolni, hogy te magad biztasd arra, hogy játsszon az étellel. Még mit nem.
+ 1.: Távolról nézd csak, milyen jót játszik a gyermeked
Lehet, hogy elfelejtetted, de a gyerekek első játszópartnerei általában önkéntelenül is a szülők. Már az is tökéletes játék volt a kezdet kezdetén, ha öledbe vetted és ringattad.
A szociális játék kialakulásának 4 fázisát különbözteti meg a tudomány:
-
A kisebbek (2-2,5 éves korig) egyedül, „magányosan” játszanak.
-
Hamar megjelenik az úgynevezett „párhuzamos” játék, amikor az érdeklődés már megvan a sokféle különböző izgalmas tevékenység iránt, de ők mégis inkább magukban tesznek-vesznek.
-
Ezt követi 3,5-4,5 évesen az „asszociatív” játék, mely már a valódi társas, „kooperatív” játék előfutára.
-
Utóbbi a közös cél érdekében végzett, együttes játékot jelenti, akár gyermekek, akár felnőtt társaságában.
Gyermekeddel már egész kicsi korától együtt játszhatsz. Akár anélkül, hogy ő pontosan ki is tudná fejezni, mit érez, mire gondol. A közös „játékcélotok” életkorának, érdeklődési körének megfelelően szinte bármi lehet. Egy mókás gyurmafigura vagy szép szappanbuborék létrehozása, egy családi társasjáték végig izgulása, vagy egy összetett logikai játék együttes felfedezése.
Azt is mondhatod persze, hogy inkább nem veszel részt a játékban. Tedd csak bátran, ha örökre morcos, unalmas felnőtt maradnál.
