A királynő pillangói

Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi országban élt egy királynő, akiről mindenki tudta, mennyire szereti a pillangókat. Sok különleges állat élt a palotában, de az udvar legnagyobb dísze mégis a pillangókert volt. A királynő annyira szerette őket, hogy megszakadt volna a szíve, ha a tél közeledtével elrepülnek – így a kertet vastag üvegfallal vette körbe, hogy akkor is csodálhassa a pillangók ékszerként ragyogó szárnyait, amikor már hó borítja fehérbe a világot.

Nem messze, a sötét erdő mélyén élt egy varázsfőzeteiről híres boszorkány, akihez sok elkeseredett utazó merészkedett tanácsért, és hogy orvosságot kérjen bajaira. Neki is volt egy szép kertje, melyet minden évszakban más növény díszített: nyáron különféle gyógynövényeket és virágokat termesztett, télen pedig a magyalt és a fagyöngyöt gondozta. 

Történt egyszer, hogy télen a királynő pillangói gyengélkedtek, így a boszorkányért küldetett, aki el is hagyta az erdőt, és a palotába sietett. De alig volt néhány perce a palotában, és szinte azonnal összevesztek a királynővel. Borzasztó hóvihar kerekedett a vidéken, és mire a vihar elcsitult, a boszorkány már eltűnt – és úgy nézett ki, helyreállt a rend.
De tavasszal az idő fagyos maradt, a hó nem olvadt el…És megjelentek a szörnyek.

Először csak egy macska méretű rémséget láttak, éjfekete szárnyakkal és olyan hosszú fogakkal, amik késnek is beillettek volna. Majd egy ökör méretű, száz lábú fenevad mászott el az út mellett, és elnyelte a szekereket, melyek a még megmaradt gabonát szállították. Egy harmadik egészen a palota kapujáig merészkedett, karmai közé ragadta az őröket, majd néhány szárnycsapással eltűnt.

De mindezen szörnyűségek mellett mégiscsak a királynő kertjét érte a legnagyobb csapás. Az üvegfal mögött már nem gyönyörű pillangók repkedtek, hanem borzasztó teremtmények agyarakkal, karmokkal és pikkelyes szárnyakkal. A királynő kihirdette, hogy aki megakadályozza, hogy a boszorkány még több szörnyet szabadítson az országra, az jutalmul megkapja a fele királyságot.

Messzi országok fiai és leányai keltek útra, hogy próbára tegyék szerencséjüket, megküzdjenek a szörnyekkel és megtalálják a boszorkányt. Ám mind kudarcot vallottak: volt, akit a szörnyek kergettek el, más a tél viszontagságait nem bírta ki az erdőben. De még akik el jutottak valahogyan a boszorkány házáig, azok sem találták őt otthon.