Nemsokára egy kunyhóhoz értek, aminek az udvarán csontokat láttak szétszórva. A kígyócska Helen csuklójára tekeredett, és tüsszentett. A lány bátran belépett az udvarra, és ahogy elhaladt mellettük, észrevette, hogy a csontok valójában furcsa faágak. A kunyhó messziről elhagyatottnak tűnt, de közelebb érve látszott az is, hogy ami messziről törésnek és repedésnek tűnt a házikó falán, az valójában az ablakba és a tető alá száradni fellógatott gyógynövények csokra. Helen bekopogott, mire az ajtó nyikorogva kitárult. A lány belesett, és egy öreg asszonyt látott, amint éppen az üstöt kavargatta. Helen nagy levegőt vett, és inkább marhahús és krumpli illatát érezte a levegőben, mint valami ősi varázslatét. - Üdvözöllek, néném – mondta Helen udvariasan, ahogy apja tanította – Időben érkeztünk, hogy esetleg megkínálj minket? A boszorkány nevetve bentebb invitálta a kis társaságot. A róka, a hattyú, a kislány és a kígyócska körbeülték a boszorkány asztalát, aki kenyeret és pörköltet tett eléjük, az étel pedig tetőtől talpig felmelegítette őket. Miután ettek, Helen így szólt: - Szeretnélek megkérni, hogy változtasd vissza a szörnyeket ismét pillangóvá – mondta – Az emberek félnek, és az utak veszélyessé váltak. - Megtehetném, de nem fogom – mondta a boszorkány, majd hozzátette – Jobb, ha a varázslatot az töri meg, aki előidézte. A kígyócska letekeredett Helen csuklójáról, és egy kis ezüst tükörhöz kúszott. - De… akkor meddig lesz még tél? – kérdezte gyorsan a lány. Hiszen ha nem a boszorkány csinálta a varázslatot… - A tavasz is meg fog érkezni, ha eljött az ideje. De amint a pillangók visszatérnek, még több szörny szabadul a birodalomra. – mondta a boszorkány, és kinézett az ablakon. – Igen, azt hiszem nem baj, ha a tél még tart egy kicsit. És ahogy a boszorkány beszélt, Helen észrevette, hogy lehelete megfagyasztotta az ablakot, és a hó elkezdett szállingózni az udvar felett. A lány megpróbálkozott még egy utolsó kérdéssel: - Eljössz velünk a királynőhöz? - Ó, a királynő és én már épp eleget mondtunk egymásnak – válaszolt a boszorkány – De magaddal viheted a tükröt, amit a kis barátod megtalált. Úgy sejtem, az segítségedre lehet. Helen és az állatok alig hagyták el a házikót, máris a lány falujánál találták magukat.
