Korhoz kötött a kooperatív képesség? Lehet egyszerre kooperatív és versengő a gyermekem? Kinövi, hogy mindent egyedül akar és mindenből versenyt csinál? Hagyjam rá? Melyik attitűddel boldogul jobban a mai világban? Tudom szülőként befolyásolni a viselkedést, meg tudom tanítani kooperálni? Mivel tudom megtanítani? - Hasonló gondolatok vibrálhatnak egy szülőben a téma kapcsán. Óvónővel, pszichológussal és fejlesztőpedagógussal egyeztetve írtunk egy összegzést, pár kérdésre választ találsz a cikkben.
Az együttműködésre való hajlam, a kooperatív viselkedés tanulható. Nem mindegy milyen mintát lát, milyen tanulási és nevelési elvek vannak jelen a gyermek életében. Az egyirányú ismeretátadás, ahol nincs lehetőség megbeszélésre, megtapasztalásra, megélésre individualisztikus magatartást eredményezhet és az ‘én központúság’ kialakulását mélyíti. Ez a magatartás elidegenedéshez, szociálisan helytelen alkalmazkodáshoz vezethet. Versengés, rivalizálás jellemzi, nem érvényesül az empátia és a tolerancia.
Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az individualitás, az egyéniség, a különbözőség. Már kicsi kortól hagyjuk a gyereket azt csinálni, amit akar, mert ettől lesz egyéniség, ettől lesz szabad. Hol az ésszerű határ a ‘laissez-fair’ (hagyni a maga útján) és az autokrata (korlátozó), ‘hideg-meleg’ nevelés között? Hol a határ a szülő részéről az egészséges támogatás és a majomszeretet között? Meddig szól a támogató lehetőségek biztosításáról (tanulásban, játékban, biztonságérzetben) és honnan számoljuk az “ártó” ajnározást? Képesek lesznek-e a túl ajnározott gyerekek kooperációra? A szülők elsődleges célja, hogy boldog, kiegyensúlyozott, sikeres autonóm egyéneket neveljenek, akik később talpraesettek, önállóak, elégedettek lesznek, akik tudnak a tetteikért felelősséget vállalni. Mindenki másban látja a célhoz vezető utat és eszközöket.
Az óvodás korú gyerekek énközopntú világképe teljesen normális. Amire vágynak azonnal kell nekik. Más nem számít. Az érettség jeleként növekszik bennük az empátia, képesek felismerni és megérteni a körülöttük lévők hangulatát, érzéseit, a mögöttes ok-okozati összefüggéseket. Az empátia tanulható, fejleszthető. A gyermek gondolkodását és tetteit ekkor egyértelműen az egocentrizmus szervezi, más ember szempontjait, helyzetét nem képes még átélni, más "fejével" nem képes gondolkodni, csak a saját nézőpontját ismeri.
Óvodáskor végére egy gyermek idegrendszere olyan érési folyamatot tükröz, amely révén szabályozni tudja az indulatait, képes az empátiára, össze tudja hangolni az igényeit máséval, indulatok nélkül képes már az együttműködésre. Ahhoz azonban, hogy értékelni is tudja meg kell tapasztalnia az együttes erőkifejtést és a kölcsönös elégedettség érzést. Az együttműködő gyermek nem egyenlő az engedelmessel! Az együttműködés szabad akaratot kíván.
- Rendelkeznie kell szabálytudattal, amelyeket elfogad, megért és tiszteletben tart.
- Utánzással, mintakövetéssel észrevétlenül tanul, járjunk példával előtte.
- Magyarázzuk a tetteinket az értelmi képességeinek szintjén.
- Szánjunk időt a problémák körüljárására, megértésére és megoldására.
- Közös munka során dicsérjük meg a kooperatív erőfeszítéseiért.
- Javaslat formáljába tálaljuk a “parancsot”. Legyen választási lehetősége, és ne kínáljuk fel egyszerre túl sok opciót, mert elvész közte. (Pl.: Sapkát kell venni, hideg van. Egyedül szeretnéd vagy segítsek belebújni?)
- Tartsuk fenn a döntési szabadságát a szabályrendszerek között is. (Pl.: Fogat kell mosni. - Mese előtt vagy után szeretnél?)
- Más véleményt, más nézőpontot.
- Megtanuljuk fegyelmezni az akaratunkat, megtanulunk (ki)várni.
- Beszéd fegyelemre tanít és javítja a kommunikációs készséget.
- Megtanuljuk elfogadni a másik (és saját) erősségei(nke)t, gyengeségei(nke)t,
- Megtanulunk önállóan differenciálni a közös tevékenység során. Ki miben jó, milyen tevékenységeket
- Lehet párhuzamosan végezni az adott együttműködés kapcsán, mely folyamatok épülnek egymásra stb.
- Rávilágít, hogy kiegészítjük egymást, hogy közösen hatástöbbszörözésre vagyunk képesek.
- Védelmet jelent, felelősség megosztást, siker megosztást tanít.
Elsősorban, ez a készség a közös játékkal, közös tevékenységek végzésével erősíthető leginkább, hiszen az együtt eltöltött idő a leghálásabb. Fontos az utánzás is számukra, mint minta. Az empátia kialakulása is szépen folyamatosan fejleszti ezt a képességet.
Lentebb ajánlunk néhány társasjátékot, melyek elősegíthetik ennek a készségnek a fejlődését!
