Drágalátos, kedves Bíró uram...
Nottingham bírája: egy igényes party játék, amely sok év múltán sem merült feledésbe és joggal foglalja a helyet a játékosok polcain, na nem ám porfogóként!
Mi már kipróbáltuk az erkölcsösség partyjátékát: ebben a játékban nem kell hazudni, csak füllenteni, vagy éppen lefizetni az aktuális bírót. Ismerd meg te is Robin Hood híres világát, taktikázz és blöffölj!
"János herceg aranyéhsége már túl messzire ment! Nincs az a kereskedő, aki képes lenne az elmúlt idők adóterheit becsületes munkával megfizetni! Ráadásul azt a kapzsi nottinghami bírát is a nyakunkra szabadította! Azóta minden szekeret, sőt, minden kosarat átnézet "csempészettnek" titulált áru után kutatva. És az elkobzott tárgyakkal tudja mindenki, mi lesz: megy a magánvagyonba! Az egyetlen egy szerencse, hogy a város kereskedői jobban ismerik ezt a bírát, mint maga János herceg. Persze először ijesztőnek tűnhet, ahogy a város kapujában strázsál, de az igazat megvallva, a bíró úrnak nincs ellenére a földi hiúságokból álló béren kívüli juttatás, ha ezért csak kicsit félre kell néznie…"
Az először 2014-ben megjelent társasjáték rögtön nagy népszerűségnek örvendett. Már a megjelenésének évben a Golden Geek díjátadón 4 különböző kategóriában - Legjobb kártyajáték, Legjobb családi társasjáték, Legjobb party társasjáték, Legjobb társasjáték - jelölték, ezek közül pedig a Legjobb társasjáték díját el is nyerte. Azóta pedig még több embernek a szívébe belopta magát, többek között a miénkbe is.
Bár a Nottingham Bírája kezdőknek elsőre bonyolultnak tűnhet, nagyon könnyű belerázódni. Összességében néhány egyszerű lépésre lebontható az egész játékmenet
- Az asztalon lévő lapok közül kicseréled azokat, amiket szeretnél és előkészíted azokat, amelyeket bevinnél Nottinghambe. (Piacolás) - Egyszerű, eldobsz lapokat, helyettük felveszel másikat.
- Azokat a lapokat, amiket át akarsz vinni a határon belerakod a tarisznyádba. (Tarisznyák feltöltése) - Kiválasztasz öt lapot, legálisat - illegálisat, amit csak szeretnél és beleteszed őket a tarisznyába.
- Mindenki egyesével bejelenti, hogy hány áru van a tarisznyában és hogy az mi. (Bejelentés) - Az új játékosok hajlamosak erről hamar megfelejtkezni, ezért megeshet, hogy néhányszor emlékeztetni kell őket, hogy a lap számról nem lehet hazudni, füllenteni, csak az áru jellegéről - szóval arról, hogy mit viszel be.
- A bíró itt kerül be a képbe: a lényeg, hogy ő dönt, hogy kinek a tarisznyáját tekinti meg. (Átvizsgálás) - Kezdhettek alkudozni, megbeszélni a bíróval, hogy megéri-e neki (vagy leginkább neked) az, ha ő megnézi a lapjaidat, vagy esetleg javaslatot teszel neki, hogy nézze meg valaki másnak a tarisznyáját.
- Ha az átvizsgálásnak vége, mindenki kinyitja a tarisznyáját és elhelyezi a táblája mellett a megfelelő lapokat. (Forduló vége) - Szóval a kijelölt helyre teszed a lapjaidat.
A Nottingham Bírájának, mint minden játéknak megvan a maga előnye és hátránya - bár ezzel senkinek nem mondunk újat.
Bár egy több oldalas játékszabályzatot, leírást kapunk a társasjáték mellé (ami kezdőként ijesztő lehet), az nem olyan bonyolult, hogy első olvasásra ne lehessen megérteni. De ha maga a leírás mégis gondot okozna, a példák és a képek nagy segítséget nyújtanak.
A játék során két dolgot emelnék ki, ami kicsit zavaró, de a játékot magát nem veti vissza. Az egyik az, hogy a sárga tarisznya egy kissé átlátszó, de ha ezt mindenki - főként az adott bíró - tisztában tartja és nem próbál meg lesni, akkor ez nem fogja zavarni a játékot sem. A másik szintén a tarisznyával kapcsolatos. Mivel a patent szoros, így ha valaki túl erősen akarja kinyitni, elszakadhat az anyag, de mi ezt például úgy oldottuk meg, hogy nem csatoltuk be, ez a játékélményt fikarcnyit sem befolyásolja, viszont annál inkább növeli a játék élettartamát.
Azt hozzátenném még, hogy a Nottingham bírájának főként jó ismerősökkel, barátokkal érdemes neki ülni, hiszen a játék alapoz a személyes intuícióra és arra, hogy mennyire ismerjük a másikat, el tudjuk-e dönteni, hogy hazudik-e, vagy át akar-e verni.
Külön örültem neki, hogy nem korlátozódik egy emberre a bíró szerepe, hanem folyamatosan, körről - körre vándorol. Nem kellett senkinek se magára vállalnia a “rosszfiú” szerepét az egész játékra, bár ha a bíró jól végzi a dolgát… A végső pontozásnál a pénznek döntő szerepe lehet - mi is futottunk bele abba, hogy a kártyák alapján ugyanannyi pontja volt két embernek és végül a pénz döntött (na nem utólagos lefizetés történt, csak a játék során ügyes volt a bíró).
De erre volt ellentétes példa is. Valaki úgy gazdagodott meg a játékban, hogy a bíró fizetett neki. Egyszer se csempészett illegális árut, de a bíró mindig kételkedett benne. Mivel én sem hazudok túl jól, számomra is egyszerűbb volt igazságosan, mondhatnám legálisan játszani. De igazából a szerencsén múlik, hogy sikerül-e nyerned.
Külön öröm, hogy a szabályzat is kitér erre, hogy ha valaki mindig lassú és éveken át gondolkodik a következő lépésén, azoknak bíróként csak pár perce van áttekinteni a tarisznyákat. Ez határozottan felpörgeti a játékot, hiszen minden baráti körben akad olyan, aki a legegyszerűbb lépésből is félórás gondolkodást csinál, mire pedig kigondolja mit akar, addigra mindenki más megunja a játékot.
Bőven áradozhatnék még, hogy miért lett az egyik kedvencünk a Nottingham bírája, hiszen nem említettem még a kártyák grafikáját, vagy azt, hogy a tarisznyák milyen szépen vannak elkészítve, hogy amilyen igényes a játék külseje, olyan színvonalas a belseje is. De valahol nekem is pontot kell tennem a vélemény végére és hagynom kell, hogy a játékos fedezze fel a rejtett különlegességeket.
Te bújtál már a bíró szerepébe? Hogy tetszett? Oszd meg élményed másokkal is, írd meg lentebb kommentbe!
