x

A sütik szeretnek a kedvedben járni: igyekeznek minél kényelmesebbé tenni a böngészésedet. A gombra kattintva elfogadhatod a használatukat, a feliratra kattintva pedig beállíthatod, hogy milyen sütiket szeretnél engedélyezni.

Termékek Menü
0
INGYEN SZÁLLÍTÁS 12e FT FELETT!
Itt jársz: > >

Így gondoskodhatsz róla, hogy a gyermeki kíváncsiság ne múljon el

1. Ha felnőttként tudjuk valamire a választ, akkor azonnal mondjuk el!

A gyerekek a legfurcsább dolgokra is választ akarnak kapni. Legyen szó az őket körülvevő világról, a világűr titkairól vagy a technika rejtelmeiről, jó érzékkel tapintanak rá a legérdekesebb kérdésekre. Miért kell minden nap felkelni, milyen messze van a nap, honnan jön a szél, hogyan működik a motor, miért nem áznak el a kacsák a vízben – az ehhez hasonló kérdések bármikor előfordulhatnak otthon.

A felnőttek sem szeretik, ha egy őket igencsak foglalkoztató kérdésre minél később kapnak kielégítő választ. Nincs ez másképp a gyerekeknél sem. Ám van még egy szempont, amit nem árt figyelembe venni: a gyermekek időtudata más, mint a felnőtteké. A ma és a holnap fogalma lassan alakul ki, kezdetben csakis a jelen létezik. Minél kisebb egy gyermek, annál nagyobb az esélye, hogy mikor rászánjuk magunkat a válaszra, a gyermeket már rég új kérdések foglalkoztatják. (Melyekre szintén azonnal szeretné a választ.)

Még akkor is, ha egy óvodás gyermek képes rá, hogy felsorolja a hét napjait, nem biztos, hogy érzékeli is, mit jelent, hogy a hétfő a vasárnap előtt van, és a kedd jön utána. Másképpen: ha azt mondjuk valamire, hogy „most nincs időnk válaszolni, de visszatérünk rá holnap”, akkor hiába tartunk kiselőadást majd a témáról, elkéstünk vele.

Kétségkívül a felnőttek sem tudják mindenre azonnal a választ. De még ha nem is boldogulunk a tudományos mélységű válasszal, attól még megfogalmazhatunk egy nagyjából kielégítő választ. Nem félrevezetésről van szó természetesen, hanem arról, hogy biztosítjuk a gyermeket, megértjük kíváncsiságát, és a magunk módján gondoskodunk arról, hogy megadjuk az adott témában a hiteles választ.

A legrosszabb, amit tehetünk, ha egyáltalán nem reagálunk a kíváncsiskodó kérdésekre – de ezt szinte minden szülő nagyon jól tudja. A „kötelező” minimum legalább annyi, hogy visszajelzést adunk arról, hallottuk a kérdést és próbálunk válaszolni.

 

2. Fogalmazzunk az adott életkor igényeinek megfelelően!

Másképpen kell válaszolni egy óvodásnak és másképp egy serdülőnek. Az életkor növekedésével egyre bővül a szókincsük, képesek lesznek elvont fogalmakban gondolkozni. Bonyolultabbá válnak a mondatok. A beszédértés, a gyermek képessége, hogy értelmezze a hallottakat, egyre látványosabban fejlődik.

Ennek ellenére nem kell szándékosan „lebutítani”, a végletekig leegyszerűsíteni a gyermeki kérdésekre adott válaszainkat. Hiszen épp azzal bővül a gyermeki szókincs, ha a felnőttek addig nem hallott kifejezéseket használnak a párbeszéd során. Az egyensúlyt megtalálni nem könnyű, de nem is lehetetlen. Ha mi magunk is értjük, amiről szó van, nagy baj nem lehet.

 

3. Bátorítsuk a kíváncsiságot: van, hogy még a NASA is a gyerekektől kér tanácsot

A kíváncsiság jelentőségét nem szabad lebecsülni, olyan egyetemes mozgatórugó, ami olykor még bolygókon is átível.

Vajon véletlen, hogy a NASA a marsjárót Curiosity-nek, azaz Kíváncsiságnak nevezte el?

Olyannyira nem véletlen, hogy még a névadásban is gyerekek segítségét kérték. Külön névadó versenyt hirdettek számukra 2009-ben, melyben nem csak egy találó nevet kellett javasolni, de egy esszében meg is kellett indokolni, miért épp ez az elnevezés lenne a legjobb. A 9000, 5 és 18 év közötti pályázó közül a győztes egy kansasi kislány, Clara lett, aki a Curiosity nevet javasolta.

Külön érdekesség: a többi pályázó sem maradt visszajelzés nélkül, az általuk javasolt nevek egy mikrochip segítségével mind eljutottak a Marsra.

Érdemes felidézni, mit írt a mindössze 12 éves győztes a tanulás, a felfedezés jelentőségéről esszéjében:
„Amikor fiatalabb voltam, megkérdeztem, miért kék az ég, miért csillognak a csillagok, miért vagyok én. (...) A kíváncsiság a szenvedély, amely mindennapjainkon keresztülvezet bennünket. (…) Természetesen sok kockázat és veszély is van, de ennek ellenére továbbra is csodálkozunk és álmodunk, teremtünk és reménykedünk. Sok mindent tudunk már a világról, de ez még mindig olyan kevés. Soha nem fogunk tudni mindent, amit tudni kell, de égető kíváncsiságunkkal oly sokat tanulunk.”

Tippünk: a játékos, közös kísérletezés közben csak úgy ragadnak az ismeretek a kíváncsi gyerekekre, miközben szüleik sem fognak unatkozni. Nézzetek körül ismeretterjesztő játékaink között és fedezzétek fel együtt a csillagokat, az állatokat, Földünk titkait!

Tartalomhoz tartozó címkék: blog