Hogyan lett a Monopoly a világ leghíresebb játéka?

A Monopoly egyike azoknak a társasjátékoknak, amiket a világon szinte mindenki felismer. Megjelenése óta kialakított popkultúrális hatása megkérdőjelezhetetlen, erről a játékról már az is hallott, aki élete során sosem találkozott egy játéktáblával, figurákkal, dobókockákkal vagy éppen kártyákkal megrakott asztallal. Az évek során szinte megszámlálhatatlan Monopoly-változat került a boltok polcaira. Hol egy népszerű történet, hol pedig a valóság bizonyos elemei inspirálták a játék alkotóit, utóbbiak közé sorolható például a Magyarország csodái. De vajon honnan ered ez a rendkívül felkapott brand, és mitől kedvelik ennyien?

Egy dologban biztosan egyetértés van a rajongók között: a Monopoly nemcsak egy egyszerű társasjáték, sokkal inkább egy különálló kis világ, amely a valódi gazdaságból merített ötletet.

 

A Monopoly alapjai

Minden 1935. december 31-én kezdődött, amikor Charles B. Darrow szabadalmaztatta ötletét. A játék alapmechanikája pedig azóta sem sokat változott: a Monopoly egy több fő számára kifejlesztett társasjáték, amelyben a játékosok két, hatoldalú kockával dobnak, különleges kinézetű figurákkal mozognak egy négyzet alakú táblán, ingatlanokat vásárolnak és cserélnek egymás között, bérleti díjat szednek be, valamint különböző funkciójú épületeket húznak fel (pl.: szálloda). A győzelemhez arra kell törekedned, hogy többiek előbb menjenek csődbe, mint te. A játékban a pszichológiai hadviselésnek óriási szerepe van, ezért olykor előfordul némi vita a játékosok között, ugyanis mindenki a saját érdekeit szeretné minél jobban érvényesíteni. Ezzel kapcsolatban azonban nem szoktak aggályok lenni, ez köztudottan hozzátartozik a Monopoly páratlan hangulatához.

 

De mégis milyen volt az eredeti Monopoly társasjáték?

A Monopoly legelső változata a New Jersey állambeli Atlantic Cityben játszódott, a játékosok által megszerezhető épületek ellenértékei pedig az akkoriban valóságos ingatlanárakat tükrözték. A település utcáinak elnevezése kiváló volt játéktervezés szempontjából, hiszen számos utca különböző amerikai állam után kapta a nevét. Többek között ezért is vált közkedvelt turisztikai központtá a hely, mivel az idelátogatókban olyan érzést keltett, mintha nemcsak a várost, de az Egyesült Államok fontos részeit is bejárnák. Darrow zseniálisan meglátta az ebben rejlő a lehetőséget és átültette azt a végső termékbe is. Viszont ennek volt egy árnyoldala is.

A valódi településen lévő társadalmi és gazdasági elkülönülés egyértelműen megjelent a társasjátékban is. A legolcsóbb ingatlanokat a játéktábla azon részein lehetett beszerezni, melyek a valóságban szegényebbek lakta régiókról kapták a nevüket. Ezzel párhuzamosan pedig azokon a mezőkön, melyeket a város egy tehetősebb részéről mintáztak, a játékosoknak sokkal jobban a zsebükbe kellett nyúlniuk egy-egy telek birtoklási jogáért.

Az élethűségre való törekvés további hibázási lehetőségeket is tartogatott magában. Az egyik ilyenre John McPhee világított rá az 1972-es The Search for Marvin Gardens című, a New Yorkerben megjelent esszéjében. A Marvin Gardens a játéktábla egyik legnagyobb értékű területe, mely eredetileg Atlantic City egy három utcából álló, tehetősebbek lakta városrészéről lett mintázva. Azonban ilyen elnevezésű hely nem található New Jerseyben, helyesen Marven-ként kellett volna nyomtatásban megjelennie. Az elírást a Parker Brothers (ma már Hasbro) vállalat hivatalosan is elismerte 1995-ben, és elnézést kértek Marven Gardens lakóközösségétől.

 

Problémák a híres játék körül

A Monopoly 1935-ös bevezetése óta bizony jó pár évtized eltelt. Ez idő alatt többször felröppent egy pletyka, miszerint az eredeti Monopoly csupán másolata a Lizzie Magie által 1904-ben publikált The Landlord’s Game című játéknak. A szemfüles társasjáték-kedvelőknek feltűnt ugyanis, hogy a két játék mechanikájában rengeteg hasonlóság található. Volt azonban egy igazán lényeges különbség. Magie játéka sokkal inkább oktatási célzattal készült és elsősorban nem a szórakoztatásra helyezte a hangsúlyt. Meg szerette volna mutatni a játékosoknak, hogy miként tömik ki a bérlők a kövér földesurak zsebeit, miközben ők maguk könnyedén elszegényedhetnek.

Ezzel szemben a Monopoly teljesen más megközelítésből fogta meg a témát. Darrow célja az volt, hogy megragadja a játékosok fantáziáját, akik dörzsölt üzletemberek módjára alkudozhatnak egymással, bérlőiket pedig kisemmizhetik a még nagyobb profit érdekében. Éppen ezért a Monopolyban (a dobásoknál produkált, szinte elképzelhetetlen szerencsét leszámítva) csak akkor lehet sikeres valaki, ha a játékban kiépíti a saját üzleti dominanciáját.

A hatalmas népszerűség és a magas eladások ellenére sokan nem tartják túlzottan jó játéknak a Monopolyt. Különösen igaz ez napjainkra, mikor ilyen széleskörű paletta áll rendelkezésünkre az érdekesebbnél érdekesebb társasjátékokból. Mi sem bizonyítja jobban ezt az állítást, mint hogy a népszerű társasjátékos oldalon, a BoardGameGeek-en, több mint 35000 játékos véleménye alapján csak 4,4 pontot sikerült elérnie a maximális 10-ből.

 

Különleges kiadások és megjelenések

Na, de miért is az eredetit vennénk elő, mikor megannyi változat áll a rendelkezésünkre? Kipróbálhatjuk, milyen üzletelni a Dragon Ball vagy éppen a Dungeons and Dragons világában, de akár a kedvenc zenekarunk ismerős arculatával fémjelzett mezőkön lépkedve is vadászhatunk a telkekre a Metallica-s vagy a Queen-es Monopolyban. Ha azonban egy olyan kiadásban szeretnéd próbára tenni magadat, ami garantáltan közel áll hozzád, akkor akár a Magyarország csodái is érdekes lehet a számodra. Itt kicsiny országunk teljes területét bejárhatod, és bizonyíthatod az üzleti vénádat.

A Monopoly valójában akkor válik igazán jóvá, ha teljesen elragad benneteket a játék heve. Meglehet, hogy sokan vannak, akik szerint maga a játékmenet nem túlzottan szórakoztató, de, hogy van egy különleges atmoszféra, ami körülöleli ezt a legendás társasjátékot, tagadhatatlan. Monopolyzni egész egyszerűen divatos lett az évek során. A játék népszerűsége pedig sok alkotót is megihletett. Olympia Le Tan luxus dizájner például készített egy limitált kiadású változatot, mely szemkápráztató, dombornyomott grafikával jelent meg. Hovatovább az And Just Like That című televíziós sorozat egyik epizódjában a Sarah Jessica Parker által megformált karakter, Carrie Bradshaw egy olyan pulóverben szerepelt, melynek mintázata megszólalásig emlékeztetett a Monopoly játéktáblájára. Habár a ruhadarabon szerepelt a New York felirat, csak ránézésre volt átfedés közte és a valódi, játszható New York Edition nevű változat között.

 

A történelmi jelentőségű Monopoly

A Monopoly túl hosszú múltra tekint vissza ahhoz, hogy csak egy egyszerű, családi társasjáték legyen és ne társuljanak hozzá jelentős cselekedetek. A második világháború alatt a brit hírszerzés például igazán különleges kiadásokat hozott létre. Térképeket és egyéb hasznos eszközöket rejtettek a dobozokba, melyeket igyekeztek eljuttatni a hadifoglyoknak, támogatva a szökésüket. A Monopoly mára már az oktatói és tudományos körökben is megvetette a lábát. Gyakran vetik alá a játékot közgazdasági vagy viselkedéspszichológiai kutatásoknak. A Tampai Egyetem szociológusa, Ryan T. Cragun például többféle szabálykönyvet alkotott meg a játékhoz, melyek célja az volt, hogy szimulálják a világban lévő, eltérő társadalmi és gazdasági különbségeket, legyen szó előnyről vagy hátrányról.

Talán az egyik legérdekesebb Monopolyval kapcsolatos kísérlet Paul Piff nevéhez köthető, aki a Kaliforniai Egyetem munkatársaként készített egy tanulmányt a játék segítségével, melyben azt vizsgálta, hogyan hat az ember személyiségére a hirtelen jött kiváltság. Piff a játék elején előnyhöz juttatott pár játékost, akik szinte azonnal a dominanciaérzetükhöz kapcsolható jeleket kezdtek el mutatni. Hangosabbak lettek, fölényeskedtek, és egyáltalán nem mutatták az együttérzés jeleit a szegényebb játékosok iránt. Azonban a legmeglepőbb, hogy a játékot követően a saját képességeiknek és stratégiájuknak tudták be a győzelmüket, nem pedig az előzetesen kapott fölényüknek, annak ellenére, hogy tisztában voltak kiváltságos helyzetükkel.

 

Lehetséges, hogy a Monopoly nem mindenkinek a kedvenc játéka, például a sokak által elcsépeltnek tartott játékmenete vagy éppen a témája miatt, azonban a helye a popkultúrában erősebb, mint valaha. Valószínűleg még hosszú évekig lesz a családi társasjátékpartik meghatározó eleme és akár a klasszikus, akár tematikus verzióban kerül elő, biztosan ott lesz az asztalokon.

Forrás: Atlas Obscura