Osztályharc: Az 1917-es forradalmak társasjáték

Az Osztályharc egy 1-2 fővel játszható, átlagosan 30-45 percig tartó, kártyavezérelt, területfoglalós társasjáték, amit a témája miatt inkább 14 éves kortól javaslunk, noha a szabályait kb. 10 éves kortól meg lehet érteni.

A játék az 1917-es forradalmak idejére repíti vissza a játékosokat, akik egymással versengve próbálják a saját oldaluk felé terelni a történelem folyamát. II. Miklós orosz cár az év elején arra kényszerült, hogy lemondjon trónjáról. Helyére a konzervatív Ideiglenes kormány lépett, ám ezzel az új kormánnyal szemben sorakoztak fel a petrográdi szovjetek, a szocialisták által szervezett, munkásokból álló tanács. Ebből az alap állásból kezd a két egymással szemben áll fél, akik célja az év végére vagy magukhoz ragadni vitathatatlanul a hatalmat, vagy, amennyiben ez nem sikerült, nagyobb befolyást szerezni ellenfelüknél.

Ez a játékszabályokra lefordítva annyit tesz, hogy mindkét játékos felváltva kártyákat játszhat ki, amikkel a fordulók elején titkos célokat határoznak meg maguknak, a fordulók közben pedig újabb egységeket vonnak harcba, már lent lévő egységeket mozgósítanak, esetleg csatában megfáradt egységeket pihentethetnek.

A fordulók elején a körzetlapkák meghatároznak egy közös célterületet, amiért mindkét fél versenyezhet, valamint egy körzetet, amit ideiglenes a tüntető tömeg blokád alá von, és elzárja az oda vezető egyik útvonalat. Ezt követően a játékosok kiválasztanak 1-1 kártyát a kezükből, amivel saját, titkos körzetet jelölnek ki, amit ha sikerül elfoglaljanak, azért extra befolyáspontokat szerezhetnek.

A fordulókon belül mindkét fél felváltva játszik ki kártyákat, amikkel toborozni, mozgatni vagy felfrissíteni lehet. Egy kártyának azonban sosem lehet mindkét képességét használni. A toborzással a játékos a saját készletéből helyezhet a játéktérre egységeket, a kártya által meghatározott körzetbe és erősségben, akár 1 egységlapka formájában, akár felosztva az erőt több egységlapka közt. A mozgással bármelyik, lent lévő egységet 1 vagy dupla mozgás során 2 körzettel lehet arrébb mozgósítani. A pihenéssel pedig a korábbi csatákban megfáradt egységekbe lehet új erőt csepegtetni, ugyanis az egységek az első csata után kimerülnek, kimerülten töltött harc után pedig kikerülnek a játékból.

A fordulókon belül pedig az akcióknak kijátszott kártyák fokozatosan léptetik előre a játék naptárát. Minél erősebb egy adott kártya, annál több időt vesz el az év hátralévő részéből, és annál nagyobb ugrásokkal közeledik a játék vége. Ez adja a játék izgalmát, hogy a játékosok egyszerre vívnak csatát a játéktéren a területekért, a nép feletti uralomért és a naptárban a különleges bónusz akciókért.

Lényegében ezek a játék alapszabályai, amiket megfűszereznek még a frakciók vezetőinek képességei mint a blokád átmozgatása, a nép fellelkesítése, mellyel a játéktéren lévő semleges egységeket tudja a játékos a saját oldalára állítani, vagy a kémkedés, amivel az ellenség titkos célja fürkészhető ki, valamint a naptár bónusz akciói, amik bizonyos időkben történnek.

Az Osztályharc tehát egy egyszerű, könnyen megérthető szabályokkal dolgozó, de változatos taktikai mélységgel bíró, 2 fővel vagy akár szólóban is játszható társasjáték. Ha valaki fogékony a történelmi eseményekre, számára rendkívül érdekesek lehetnek a kártyákon szereplő, az év eseményeit bemutató napló- és levélrészletek, beszédek részletei, ám ha valaki csak egy pörgős, izgalmas taktikai játékot szeretne, ahol pirosak mennek ütni a fehéreket, az Osztályharc: Az 1917-es forradalmak kiváló választás lehet.

Te hogyan írnád újra a történelmet?