Hagyom picit ülepedni ezeket a számokat. Ne aggódj, nekem is, aki ott voltam, nehéz felfogni. Kezdjük talán kívülről!
.jpg)
Mivel egy szomszéd városban, Oberhausenben laktunk, ezért minden reggel vonattal mentünk Essenbe, és az állomástól közvetlenül induló metróval verekedtük be magunkat a Messe Essen arénába. (Én is imádtam jó magyar módon viccelődni a nevével XD) Kemény munka volt az Evag (német BKV) számára a tömegközlekedés leszervezésére. Olyan embertömegek mozogtak reggelente egyszerre, hogy még az aluljáróba is csak hullámokban engedték le a tolongó népet, akik előtt le a kalappal, sokat kellett várni borzasztóan tömött körülmények között, de mégis jellemzően nyugodtan, súrlódásmentesen zajlottak le ezek az események.
A főbejárat után, ahogy beléptünk a nagy csarnokba, csaptak minket ezek a fent említett méretek először arcon. Az első öt-tíz percben csak álltunk és azon gondolkodtunk, hogy merre tovább. Ezalatt egy egész maroknyi szóróanyagot kaptunk, amiken kisebb-nagyobb kiadók hirdették magukat, játékaikat, versenyeiket. Végül úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk egyik első partnerünket, akivel anno megalapoztuk a Reflexshop társasjátékos szakirányát, a Tatsu és Hive játékokat kiadó Gen42 kiadót.
Szerencsénkre, ők az egész komplexum másik végében voltak, ezért ez alatt a bő húsz perc alatt is, amíg átértünk lehetőségünk volt kicsit szokni a látványt, és ismerkedni a lehetőségekkel. Legkisebbtől a legnagyobb kiadókig, mindenhol több asztalon folytak a játékok. Az animátorok nem győztek sürögni-forogni az asztalok között, hogy minél jobban és gyorsabban át tudják adni a játékszabályokat.
Iszonyatosan jó élmény volt találkozni John Yinnaival! Lehet, hogy a Hive egy ötszörösen díjazott, Mensa select játék, de az alkotója mégis szerényen, jó humorral beszélt terveiről, valamint a jelenlegi helyzetéről, majd persze egy gyors menetben le is alázott engem. Hiába, ez a hazai pálya előnye! Meg is ígértem neki, hogy ha majd én alkotok siker játékot, akkor abban majd én fogom megverni őt, amit széles mosollyal el is fogadott.
Ezek után, mondhatnám céltalanul, engedtünk a csábításnak és úsztunk az árral! Természetesen a négy nap alatt meglátogattuk a többi partnerünket is, és megismerkedtünk számos új kiadóval, de őszintétlen lennék, ha ezt a négy napot szigorú munkának állítanám be. Közelebb állna a valósághoz, a kijelentés, hogy játékból-játékba ültünk át! A nagy kiadók újdonságai mellett tök jó élmény volt a kisebb, új csapatok alkotásait megismerni. Meg se tudom számolni, hogy hány kickstarter kampány győztes csapatba futottunk bele!
Külön öröm volt, hogy nemcsak német, francia és amerikai, de hazai kiadókról is beszélhetünk! Több csapatba is belefutottunk, akik az internet nyújtotta lehetőségeket meglovagolva képessé váltak világraszólót, és maradandót alkotni, valamint az alkotásaikkal komoly ember tömegeket magukhoz csábítani!
A lelkemben tomboló fan-boy is megnyugvásra lelt. Találkozhattam a szuper-számolós- euró típusú társasjátékok egyik legnagyobb alkotójával, Martin Wallace-al, aki több mint – kiegészítőket nem nézve – 40 játékot alkotott, amiből csak, hogy párat megemlítsek, ismerős lehet a társasjátékosok számára, az „Ankh-Morpork”, a „Steam”, a „Brass”, a „London”, az „Automobiles”, a „Study in Emerald”, a… (állj le Ádám ne kezdd el mindet felsorolni.) Lényeg a lényeg, egy dedikált „The Arrival”-al meg is kellett lepjem kedves barátosnémet. :)
Otthon, üres óráimban néha bizony velem is megesik, hogy elveszek a Youtube-on. A Dice Tower társasjáték bemutató sorozat miatt például nem is merem bevallani, hogy már hány órára ragadtam bele a képernyőbe. Vicces érzés volt hát élőben találkozni Tom Vasel-el. Mit ne mondjak, szép nagy ember! Meg is beszéltük, hogy a repülőgép-ülés, milyen egy ördögtől való dolog. :)
Természetesen étel-ital árusok egész sorával is találkozhattunk. Ez önmagában még nem igazán egy nagy dolog, de mind a marketinges-játékos lelkem, mind a testem szomját kiemelkedő élmény volt „Isle of Spryte”-al csillapítani. Ha ez a poén véletlenül nem jelentene sokat neked, röviden összefoglalva, idén a Kennerspiel-en az „Isle of Skye” című lapka-pakoló társast az év játékának választották, és az alkotók – lévén itt azért Isle of Skye whiskyvel kevésbé lett volna ésszerű – ilyen spryte-al ünnepeltek!
Én alapvetően természetesen nem akartam magamnak venni semmit se… Áh, minek is próbálkozok, dehogyisnem akartam. És sikerült is! Egy olcsó, könnyed, gyors, pörgős, családi, filler játékkal gondoltam meglepni magam… Na, ez viszont nem sikerült. Uwe Rosenberg évek óta készülő euró-szörnyetegével az „A Feast for Odin”-nal kellett bővíteni a gyűjteményemet. Tudtad, hogy a „Patchwork” ennek a játéknak az egyik motorja alapján készült? Annyira tetszett a kiadónak az ebben a játékban bemutatott ötlet, hogy Rosenberg úr megkapta a feladatot, hogy azonnal csináljon egy kisebb játékot, ami ugyanezt az extrém alakú lapka lehelyezést használja. És így is lett!
Érezve, hogy kicsit megszaladtam a sorokkal, egy huszár vágással rövidre zárva: iszonyatosan jó élmény volt, és biztos vagyok benne, hogy jövőre is kinn leszek! Kicsit túl-toltuk a hazahozott játék mennyiséget, ezért kellett is a reptéren egy kicsit ügyeskednünk. Jókat nevettek rajtunk az emberek, ahogy mi a reptéren egyesével bontottuk ki a játékokat, és nyomkodtuk ki a tokeneket, hogy a társasokat matrjoska babaként egymásba rakva elférjünk a bőröndjeinkben. Párom meg is lepődött, amikor a neki szánt játékban „extraként” a benne felejtett pizsamámat találta meg! :)
Hálás vagyok, hogy kint lehettem, és köszönöm, hogy megoszthattam veled az élményeimet! Remélem jövőre kint találkozunk és veled is lenyomhatok majd egy partit!
